Ki fia borja

Megtörtént párbeszéd!

- Mivel foglalkozol?
- Szakács vagyok.

Gyakori kérdés, és egy idő után meglehetősen sztereotip formában folytatódik a párbeszéd.

 

Ma eldobtam az agyam, akárcsak a szakácsnő.

(Ezt a cikket még a pénzügyi összeomlás előtt írtam.)

Egyrészt azért van a béka segge alatt a magyar vendéglátás, mert olyan törvények és szabályok vannak, amelyeknek lehetetlen ténylegesen megfelelni. A vendéglátóhelyek 99%-a nem azért működhet, mert mindenben eleget tesz a szabályoknak. És ez nem (minden esetben) az üzemeletetők hibája. Egyszerűen az egész jogi környezet életszerűtlen.

A számítógépen időnként felbukkannak olyan párbeszédpanelek, amelyen Abort, Retry, Ignore lehetőségek közül lehet választani. Az Ignore a Kihagy, Figyelmen kívül hagyás lehetősége.

A Persil mosóporból azért fogy kevesebb, mint a Dosiából, mert drága. Az nem számít, hogy Persilből egy kávéskanálnyi is elég, Dosiából meg egy söröskorsónyi kell. Ráadásul a Dosia mindig akciós.

- Hát az nagyon drága...
- Igen.

A hely, ahol most dolgozom, a vendéglátás alja. De igazából mindennek az alja. Tömegeknek főzünk, papírtányéron, műanyag evőeszközzel, műanyag tálcára szolgáljuk ki az ételt, vagy műanyag eldobható dobozba csomagolunk elvitelre.

A HACCP rendszerről annyit mindenkinek érdemes tudni, hogy Európában mindenhol elutasították, illetve csak néhány elemét integrálták a szabályozásba, a helyi jogba. Egyetlen ország van, amely teljes egészében el lett fogadva ez a szemét: Magyarország.

A német vendég a legjobb a világon.

A francia vendég egy külön állatfajta.

A felszogálóknak van egy érdekes betegsége. Mindig akkor nyögik be a konyhára, hogy éhesek, amikor vendég jön.

Azt mondják, a legrosszabb beteg az orvos. Néha azt is, hogy a legrosszabb vendég a vendéglátós. De ez utóbbi nem igaz!

Néhány érdekes, tanulságos, vicces, stb. sztorit szeretnék megosztani veletek, volt vagy leendő vendégekkel.

A vendéglátóipar műhelytitkiba kaphattok bepillantást. Hogy úgy mondjam: a másik oldal véleményét.